Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 



Élesen sütött a nap Tűz országának erdős területére, az állatok is menedékekbe bújtak, s várták a kellemes, enyhe délutánt. Öt alak szinte némán suhant a sűrű lombok ágain, egymást követve illantak szélsebesen. Az árnyak egy pillanat alatt oszoltak széjjel egy poros út két oldalára, majd úgy folytatták útjukat, hogy a hétköznapi járókelők ne vegyék észre őket, és hogy hová is tartanak. Egyelőre, az ország határa volt céljuk. A Tűz és szél országának határáé.
Tempóban is kicsit lemaradtak egymástól az alakok, már közeledtek az elsődleges cél felé, csak néhány hosszabb méter választotta el őket.
A határ, szemmel is jól látható volt, a füves és erdős táj pár lépés alatt sivatagos homokká avanzsálódik át.
Elsőnek egy hosszú, feketés-barna hajó fiú ugrott ki a fák közül, pont a határra lépve nézett a szaharai tájra. Ruházata lenge volt, hátán egy zsákot viselt, lila íriszein, amivel a környéket vizslatta látszott, hogy melyik konohai klán szülötte. Nem sokkal ez után követte őt egy borzos hajú fiú, arcán vörössel agyarok voltak festve, társa – egy fehér kutya – pár pillanattal később követte is.
Az utolsó két tag szinte egyszerre érkezett melléjük, zöld ruhájáról a fiút azonnal felismerné bármelyik konohai lakos, viszont a három fiú partnere egy lány volt. Idősebbnek tűnt mindegyiküknél, félhosszú vörös haja a vállát súrolta, kirívó mégis sejtelmes hálós ruházata tökéletesen passzolt alakjához.
- Innentől már mehetünk lassabban – jegyezte meg Neji halkan, majd meg is indult, a többiek azonnal követték, tisztelettel néztek fel rá.
- Miért? Ha gyorsabban mennénk, hamarabb odaérhetnénk, használjuk ki a fiatalságunkat – ugrott fel Lee, párat pördülve és öklözve a levegőbe, látszott rajta, hogy ennyi futás után is majd szét csattan az energiától.
- Miért jött velünk ez az idióta, ha ő nem is vizsgázik? – kérdezte a vörös hajú lány.
- Hidd el Shisshi, jobb hogy ő jött velünk, mint a hülye tanára – válaszolt neki Kiba, habár tekintetével a lány Nejinek célozta a kérdést.
- Ne nevezd így Gai-senseit! Ő csodás sensei! És most is biztos élethalál harcot vív valahol, és belead mindent!
- Jah… - biztos megint Kakashi ellen veszít – sutyorogta Kiba Shisshi felé hajolva, aki elkuncogta magát.
Neji szótlan volt hosszú ideig, és mikor Lee már harmincadszorra kérdezte, hogy miért nem mennek gyorsabban, vett egy mély levegőt és sóhajtott lemondón.
- Ha nem akarsz homokviharba keveredni, nyugton maradsz, Lee – mondta olyan fagyossággal, és mélyen dörmögő hanggal, hogy bármelyik fűszál megdermedt volna.
- Homokvihar? – pislogott nagyokat a fiú, és kicsit le is maradt, de hiába várta, senki nem magyarázta el neki.

~*~

Forrón párolgó levegő hullámoztatta meg a tájat, délibábot keltve. Akamaru már szomjazva lihegett, s a többieket is kissé megsínylette a forrón perzselő út, ami a homok rejtett falujához vezetett.
A délibáb már a falu messziről látható falait is hullámoztatta, ringatta akár egy illúziót, de a kapuban integető alak sejtette velük, hogy még sem egy káprázatot látnak. Kicsit meghúzták a lépésüket, a fekete ruhás ninja megvárta őket a bejáratnál.
- Végre, hogy itt vagytok, amúgy üdv – köszöntötte egyesével őket kézfogással, végül a lány felé fordult – veled még nem találkoztam – vigyorodott el – Kankuro vagyok.
- Shisshi – válaszolt egyszerűen, nem túl nagy lelkesedéssel – esetleg mehetnénk valami árnyékosabb részre? – húzta ki kezét a fiú ujjai közül, és maga mellé tette.
- Persze, kövessetek – intett, és már indult is, Neji elsőként lépett mellé.
- Azt hittem, a nővéred fog majd jönni.
- Temari h? – vonta fel szemöldökét a festett arcú – Nem. Ő is most vizsgázik, így rám várt a szervezői feladat.
- Értem – jegyezte meg teljesen fa ábrázattal, majd tovább kérdezgetett a vizsgáról, de Kankuro csak az alapokat mesélte el nekik, amit mindenkinek tudnia kell.

- A beosztást holnap megadom nektek, amint lefolyik a vizsga első része. A kijelölt szállásotok itt lesz, minden csapatnak jár egy egész apartman. Tessék, a kulcs. – és már ment is tovább, de még egy utolsót kacsintott a lány felé, aki duzzogva fordította el a fejét.
- Menjünk. – jelentette ki a fiú, majd utána meg is indult mindenki.
Habár Lee helyettesítette a tanárt, aki velük tart, még sem ő örvendezett a nagyobb tiszteletnek, de nem is várta még el, akármennyire benne volt az irigy versenyszellem, egyben a barátjáról is volt szó, akiről tudta, hogy még erősebb nála.
Felértek az apartmanba, cipőjüket levetették a bejáratnál, meg sem lepődtek azon, hogy egy szobával többet találtak.
- Shikamaru-san miért nem jött el? – kérdezte Shisshi, megint Nejinek szegezve a kérdést, de mivel látszólag megint nem akart válaszolni, így Kiba átvette tőle ezt a feladatot.
- Túl lusta hozzá. Azt mondta, neki teljesen megfelel a chuunin szint.
- Pedig ha kicsit „megerőltetné” magát, ő is átmenne itt a vizsgán! – tette hozzá Lee. Neji bevonult a neki tetsző első szobába, a többiek csak csendben követték példáját, és elfoglaltak egy-egy helyiséget.
A hosszú hajú fiú csak ledobta egyik székbe a táskáját, leült az ágy szélére, végül le is feküdt, kényelmesen elnyújtózva, karjait a tarkója alá terelve. Felsóhajtott, majd fáradtam hunyta le szemeit.
Emlékek hada lepte el elméjét, de csak összeszorított szemekkel tűrte, hogy egymás után bukkanjanak fel lelki szemei előtt a képek.
Kacér női mosoly… szőke haj… csípőre tett kezek… laza tartás…
- Egy év… „hosszú idő” – sóhajtotta, majd gondolta magában a fiú – „mennyi minden változott azóta”.
Sasuke eltűnése, a chuuninná válásuk, Naruto elhagyta a falut, de ez mind csak mellékszál. Az ő történetük teljesen más.

„ A legutóbbi chuuninvizsgán, amin megjelentek… akkor találkoztak utoljára. Nagyobb tapasztalattal jelentek meg, mint bárki, s ha nem is mérkőztek egymással, meg tudták figyelni a másik technikáit, mozdulatait és teljes lényét. Neji akkoriban egyetlen szempontból elvakult volt.
Senki sem hinné, hogy egy ilyen fagyos ember, egy „gyerek” is tud szerelmes lenni.
Temri az okkal magabiztos, tehetséges és vagányabb nőfajtába tartozott, ahogy most is. S azt hitte, hogy amire… akire szemet vet, azt egy
kisebb csellel meg is kap.
De nem így történt.
Chuuninná válásuk estéjén – mint minden jó társaságnak – nekik is egy ünneplő partyt szerveztek barátaik. Temari megfelelőnek látta az alkalmat egy kis „vadászatra”.
- Gyere már szépfiú – tette az asztalnál üldögélő Neji vállára kezét, és kissé megszorítva, próbálta hátra húzni, de a test egy centit se mozdult.
- Nincs kedvem – válaszolta, rá sem nézve, majd karba tette kezeit, és lehunyta szemeit.
- Gyere már… nem halsz bele.
- Nem – jött az újabb tömör válasz, majd Temari csak felsóhajtott.
- Na mindegy, akkor leülök én is – meg sem várta a feleletet, máris lecsapódott mellé. – mondd csak miért vagy ilyen morci? – löttyintette meg a kezében lévő pohárkát, felkönyökölt az asztalra, és mosolyogva támasztotta arcát tenyerébe, úgy nézett felé. Neji nem válaszolt, csak egyedül üt tovább… Várt valakit.
- Olyan szótlan vagy. Hé… nekünk rendezték a bulit, engedd már el kicsit magad – felé hajolt, hogy közelebb érjen, de a fiú erre sem mozdult meg, habár két tűz között érezte magát. Egyáltalán nem hagyta hidegen az, amit a lány sugárzott felé, az a csábító erő, ami őt próbálta vonzani, de el volt kötelezve, s nem tartotta helyesnek.
- Nincs kedved kicsit szórakozni? – suttogta a füléhez hajolva, mire Neji szemei kipattantak, s végigfutott testén a hideg és a meleg… Arca nem rezdült, ahogy sohasem.
Óvatosan eltolta magától a lányt, majd fagyos szemekkel nézett rá.
- Sajnálom… - közölte ridegen, majd felállt helyéről, és lassú léptekkel elhagyta a helyiséget, kilépett az utcára.
Temari fejében egyetlen dühös kis gondolat villózott… „Ezt még megbánod…”


Azóta viszont… minden megváltozott.”

Neji már rég újra magányossá vált, s voltak akik ezt nagyon is jól tudták.
Shisshi az ajtó előtt hallgatózott, de egyetlen szót sem hallott, egyre jobban elmerült a figyelésben.
Nem véletlenül követte sokfelé a fiút, aki észre sem vette jelenlétét. A lány nyakában egy törülköző lógott, fülét és tenyereit az ajtóra tapasztotta, komoly tekintettel sandított oldalra.
- Te meg mit csinálsz? – szólalt meg Kiba a háttérből, és azonnal nagyot szökkenve pattant vagy két métert az említett.
- A…ano.. e-e-eto… csak.. csak zuhanyozni indultam – Kiba fancsali arccal mutatott hüvelykujjával a helyes ajtó felé – kösz… és te merre mész?
- Akamaruhoz. Sajnos lent kellett hagyni, bár nem értem miért… elintézem, hogy feljöhessen – és már indult is ki.
- Oké, ganbatte! – mutatott ujjaival „V” betűt a fiú után, megvárta míg eltűnik, majd lassú léptekkel megpróbált visszaosonni az ajtóhoz, ami hirtelen kitárult előtte.
- Á… szia… Neji… - makogta zavartan.
- A fürdőbe mész? – kérdezte halkan, az ő vállán is ott pihent már a törülköző – Akkor menj csak – mondta, magához képest kedvesen, majd nyitva hagyta az ajtót, és visszavonult szobájába, a lány csak búskomoran megindult hogy lefürödhessen végre a hosszú poros utazás után.

~*~

A jounin vizsgák, teljesen máshogy zajlottak, mint az egyszerű chuunin vizsgák. Míg a kis geninek többen versengnek több fokozaton az újabb szint eléréséért, végül egy aréna kereteiben megrendezett küzdelmek sorozatával harcoltak keményen, addig ez a féle vizsga kisebb ceremóniát igényelt, valamint évente csak egyszer rendezték meg. Az idén, a Homokfalu vállalta el ennek alevezetését, amivel a szomszédos falvak nem is tudták, hogy mit vállalnak magukra. Minden egyes faluból csak csekély számú ninja jelenhetett meg, a vizsga két szintből állt. Egy eszmei, és egy gyakorlati részből. Az eszmei részt kihallgató specialisták vezényelték le, minden egyes ninját külön-külön letesztelve, egyesével kikérdezve szóban, időhatárral. Feladatuk egy stratégia megszervezése volt, különféle küldetések megoldására, sokan nem is tudták, hogy ezek mind már végrehajtott küldetések voltak, s nem csak a logikai képességeiket tesztelték ezzel.

- Az ellenfél egy létszám hátrányban van, de erősebbek. Egy jó csapatmunkával megoldható lenne, ha ismernék az ellenfél technikáit, de a követés és megfigyelés alatt ez megtörtént. Viszont egyetlen tényező hátráltatná a csapatot, mégpedig a területi előny. Az ellenségnek túl sok előnye származna a terepből, így ha a csapat lesből is támad, elbukik. – fejtette ki Neji szemléletét, pár perces gondolkodás után, s vizsgáztatói komoran biccentettek, feljegyezték minden szavát, egyeztettek a jelentésekkel, végül kijelentették, hogy megfelelt az elvárásoknak. Nem is volt kétes, mindenki tudta, hogy könnyű szerrel megold egy ilyen feladatot. Viszont társai, már nem jártak ilyen sikerrel, egyikük sem ment át az elméleti részen.

~*~

- Gratulálunk! – akaszkodott oldalról Shisshi a fiúra, aki tűrte a rajta csüngő lány lelkesedését, de a dicséretet nem fogadta. Este volt már, csillagok lepték el a fekete égboltot, egyetlen felhő sem zavarta meg a gyönyörű látványt. A fogadók, s lakosok házának ablakából sárgás fény szűrődött ki, ez biztosította az utcák megvilágítását a gyenge kalendáriumok mellett.
- Egyedül te mentél át, szép munka! – csapta hátba Lee a fiút, aki meglepetten tágította ki szemeit, s köhécselt egy sorozatot.
- Kösz… - morogta orra alatt, de továbbra is rezzenéstelenül haladt tovább. A holnapi vizsgára Neji nem készült, feleslegesnek érezte, így kénytelen volt csatlakozni csapatához, akik egy étterem után kutatva indultak meg a falu utcáira.
- Fura, hogy Kankuro nem hozta még a beosztásokat – jegyezte meg Kiba, tarkója alá téve összekulcsolt ujjait, miközben az eget bámulta.
Neji megállt , így a többiek is nekicsapódtak, s csak meglepő tekintettel figyelték a ledermedt fiút, aki előre meredt.
- Mi a baj? – kérdezte a vörös hajó lányka, de választ nem kapott, csak követte a fiú tekintetét. Neji szemei fokozatosan dolgozták fel a látványt.
Karcsú lábak, fekete kimonó, csípőre tett kezek, és szőke, copfokba szorított haj. De a mosoly… a mosoly az ami hiányzott, helyébe fintor kanyarodott a szép vonású arcon.
- No lám… - mondta nőiesen mély hangján, és gúnyos mosolyra húzódtak ajkai – Rég találkoztunk… Neji… - szinte undorral ejtette ki a nevet. Azóta sem bocsájtott meg…
- Neji… - suttogta Shisshi – te ismered őt? – csak pislogott nagyokat, ahogy eltolta magától.
- Igen, és a többiek is – válaszolt most ő kivételesen.
- Jó estét Temari-san! – hajolt meg Lee illedelmesen, de a lány fel sem fogta a köszöntést, mélyen fúrta tekintetét a lila íriszekbe.
- Na pá… holnap találkozunk – újabb gúnyos vigyor kíséretében illant el, kezével kecsesen intve.
- Ezek szerint ő is átment… - konstatálta Neji, de szinte csak magának mormolta a szavakat.
- Ha már úgyis megálltunk, menjünk ide! – mutatott Shisshi lelkesen a mellettük lévő étteremre, majd a fiúkat karon ragadva húzta is be őket maga után.