Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pillangóm 14.

2012.06.14

 

- Szervusz Naruto.

- Üdvözlöm uram! – emelte meg sofőrkalapját széles mosollyal a szólított. Egy hónappal korábban történt közös kalandjuk óta a fiatal sofőr rengeteg hálát érzett a jóképű operaénekes iránt, aki kiállt mellette, és megkérte Hatake urat, hogy ne bocsássa el. Imádta ezt a melót, könnyű volt és kényelmes, ráadásul piszok sokat keresett vele. Sokkal többet, mint a rendőrségnél. Ráadásul amióta ő a személyi sofőrje és testőre Umino úrnak, megismerhette bájos asszisztensét, Hinatát is. A szép és kedves Hinatát...

Naruto álmodozó mosollyal kitárta az Audi A7 luxus-coupé ajtaját, amelynek sötétezüst fényezésén csillogott a napfény, de a sofőr nem ezt bámulta, hanem a világ legrondább kutyáját, amint odabicegett és bemászott a hátsó ülésre és szétterpeszkedett rajta.

Ben. Valami meghatározhatatlan fajták keveréke volt. Nagytestű, keseszőkés-vöröses szőre a fején és nyakán, valamint a hátán hosszú hullámos volt, oldalán és lábain egyenesen lelógott. Egyik füle óriási parabola antennaként forgott, a másik hiányzott, ráadásul a fejét egy ronda forradás csúfította el, amely az egyik szemén is keresztülfutott. Ezt akkor szerezte, amikor elütötték. A kutya a balesetben elvesztette a fél szemét, a fülét, és medencecsontjai is megsérültek, ezért húzta az egyik hátsó lábát. Miután a kórház befejezte a kezeléseket, Umino úr magához vette az állatot, és ha tehette, mindenhová magával hurcolta, kivéve a Hatake úrral való találkozóit. Hozzá soha nem vitte, mert a férfi és az eb nem bírták egymást elviselni. Naruto maximálisan megértette Bent. Iruka is elhelyezkedett az ülésen, így becsukta a kocsiajtót, beült a volán mögé és hátrapillantott a visszapillantó tükör segítségével. Konstatálta magában, hogy Umino úr ma is fantasztikusan nézett ki. Ezúttal barna szövetnadrágot és világoskék inget viselt, amelynek gallérján fehér hímzések virágoztak. Mellkasáig kigombolva hagyta, így látszott szép barna bőre és kulcscsontjainak lágy íve. Világosbarna haja csillogó hullámokban ölelte körül vonzó arcát, szemei meleg szeretettel nézték a böhöm méretű kutyát, aki busa fejét gazdája ölébe fektette és elégedetten szusszantott.

- Először Hinata kisasszonyhoz megyünk, uram?

- Igen. Leadjuk Bent, aztán mehetünk a céghez.

Vékony, finom ujjai a bűnronda állat fejét cirógatták, aki az élvezettől hunyorgott egyetlen ép szemével.

Naruto boldog mosollyal bólintott, és beletaposott a gázba. Végre láthatja azt a csinos kis Hinatát... Milyen szép nap!

 

 

Amikor húsz perccel később megálltak az immár kutyamentes Audival a Hatake Corporation főbejáratánál, Naruto már nem mosolygott. Sietve kinyitotta a coupé ajtaját a fiatalúr számára, aki szintén elfelejtett mosolyogni. Valahogy ottfelejtette a kedves arckifejezését az utána szomorúan nyüszögő kutyánál, akit Hinata fogott vissza, amikor kilépett az ajtón.

 

Iruka nagyot sóhajtva sietett fel a bejárathoz vezető lépcsőn, drága bőrcipője nesztelenül szedte a fokokat egymás után. Az üveg forgóajtón túl a tágas, bőrkanapékkal és fotelekkel berendezett előtérbe jutott. A szokott mozdulattal intett a recepciósoknak és az őröknek, majd a lifthez sétált. Odafent a nyíló liftajtó előtt már várta az egyik titkárnő. Iruka udvariasan köszönt és hagyta hogy bekísérjék az elnöki irodába. A szokásos. Mindig, minden ugyanígy zajlott, semmi sem változott, ahogy Kakashi ragaszkodása sem.

Belépett az irodába, barna szemei azonnal a hatalmas íróasztal felé fordultak, és a mögötte ülő lenyűgöző kisugárzású férfira. Kakashi ezúttal olvasott valamit, de ahogy őt meglátta, letette kezéből a papírokat, és alaposan végignézett a felé lépkedő Irukán.

- Szia.

Kakashi nem válaszolt, csak felvett egy tollat, aláírta a papírokat. Cöh. Már megint mérges valamiért – gondolta Iruka, és bosszúsan ledobta magát az egyik fotelbe, hanyag eleganciával keresztbetette lábait. Hosszú és karcsú ujjaival dobolni kezdett a bézsszínű karfán. Nézte ahogy az ablakon besütő délelőtti napfény átszűrődik a férfi dús szőke haján. Kakashi kifejezéstelen, szoborszerű arcán egy árnyalatnyi érzelem sem tükröződött, de Iruka már túl jól ismerte, és simán levette, hogy a férfi mindjárt felrobban a feszültségtől. Aha. Tehát ezért voltak olyan sápadtak odakint a titkárnők. És Kakashi ilyen lelkiállapotban akar vele ebédelni? Iruka a válla felett hátrasöpörte a haját és az ablakon túl úszó felhőkre pillantott. Lélekben kezdett felkészülni a kocsikázásra és a mohó csókokra, amelyek rá vártak. Az izgalomtól bizseregni kezdett az ágyéka, ezért elhessegette a vizualizált képeket, inkább másik mederbe terelte gondolatait, vagyis...

 

BAMM!

 

Iruka rémülten fordult hátra, a kivágódott ajtó fellé, hogy aztán csodálkozva elnyíló szájjal kísérhesse figyelemmel a belibbenő jelenség útját. A nő magas volt, karcsú és hosszú csillogóan mézszőke haja művészi hullámokban úszott körülötte. Tökéletesen sminkelt arcából kimondhatatlan kékségű szemek ragyogtak a környezetére. Manöken alkatú testén világoskék elegáns szabású ruha, vállain fehér szőrme, vörösre lakkozott hosszú és hegyes körmű ujjai között pedig aprócska Lana Marks kistáska, amelynek értéke egy luxusautó árával vetekedhet.

- Szervusz drágám... – búgta a nő rekedtes mély hangon. Kakashi arca még merevebbé vált. Felállt, megkerülte az asztalt és megölelte a nőt, annak nyakára adott egy puszit, hogy kímélje a sminkjét.

Iruka azonnal felállt, udvarias mosoly mögé rejtette értetlenségét és zavarodottságát. Mit keres itt ez a nő? Nem volt szokatlan dolog, hogy Kakashi más nőkkel hetyegett vagy kefélt, de az igen, hogy csak úgy besétálhatott az irodájába. Miért jöhetett csak úgy be ide, amikor ilyet senki nem tehet? Ki ez? Minek hívta ide Irukát is, ha elfoglalt?

Az álomszőke Barbie végre észrevette őt, elengedte Kakashit és lángvörös ajkai csábító mosolyra húzódtak.

- Húha, szóval ő az! Pierre nem túlzott, tényleg fantasztikusan néz ki.

Ki az a Pierre? És ki ez a nő? Iruka szemöldöke szinte kérdőjelet formált. A szőke nő tűsarkú cipőjében közelebb libbent, és kezét nyújtotta felé. Kakashi mély hangja dörrent.

- Iruka, bemutatom neked...

- Örülök hogy megismerhetlek, Shantal vagyok – szakította félbe őt a nő. Fúh, Iruka döbbenete tovább nőtt. Soha senki nem szakíthatja félbe Kakashi szavait, ez a nő mégis szemrebbenés nélkül semmibe vette! Azta! Iruka megfogta a felé nyújtott kezet.

- Umino Iruka.

- Mmm... ezt nevezem... – búgta a nő, miközben körülsétálta őt, és gyanúsan ismerős mozdulatokkal alaposan végignézett rajta, majd rápaskolt a fenekére. Iruka barna szemei döbbenten tágra nyíltak, rémülten megugrott. Mi a franc?! Ki ez?! Shantal a körséta végeztével megállt előtte. Szédítően magas cipője nélkül is jóval fölé magasodott volna, de így aztán meg pláne. Beleszagolt a levegőbe fitosra szabott orrával.

- Mmm... És még az illata is fantasztikus! – folytatta. – Kedvesem, el kell mondanom, a magazinokban lévő képek a nyomában sincsenek a valóságnak.

Iruka most már végképp nem értett semmit, csak zavart pírral nézett tanácstalanul hol a nőre, hol Kakashi egyre komorabb arcára. Udvariasság ide vagy oda, kicsúszott a száján:

- Ön kicsoda?

Hangos kacagás volt a válasz. Iruka ismerte Kakashi majdnem összes üzletfelét, ismerősét, barátját és macáját, de ezt itt még soha. A szőke tünemény elfordult tőle, hátrahagyva cukor-édes parfümfelhőjét, és az íróasztalhoz libbent, karjait Kakashi nyaka köré fonta. Cipőjében néhány centivel volt csak alacsonyabb a szőke hegynél.

- Olyan gonosz vagy – nyafogta csücsörítő ajkakkal, hangja szexisen búgott. – Még csak nem is meséltél neki rólam? Rossz... Rossz kisfiú...

Iruka csendben figyelte a jelenetet. Kezdte érteni, és ettől fájdalmas görcs húzódott a gyomrára. Tudomása szerint Kakashi nem házas, ezt az elmúlt négy vagy öt hónapban azért megtudta volna. A média számára Maisy nevű színésznő a jelenlegi partnere, illetve mellette még néhány másik, akiknek a nevét nem tanulta meg. Az újságokban csak erről írnak, illetve Irukáról, mint barátról és Kakashiról mint Mentorról. Kapcsolatuk természetét a média nem bolygatja, inkább a közös bulijaikról és csajozásaikról írnak, aminek még 3%-a sem igaz.

Iruka elgondolkodva nézett Kakashi komor arcára, majd az újra felé forduló csinos nőre. Jegygyűrű csillogott a nő ujján? Igen. Kakashi házas lenne? Lehetséges? Bármi lehetséges, nem igaz? Például az is, hogy a mellkasa fájni kezdett. Hiszen az egész világ előtt titok, hogy Kakashi őt szeretőként használja, valójában nem kedves jó barátok ahogy a magazinokban leírják, tehát ennyi energiával egy feleséget is a titkolni tud...

A heves gondolkodástól Iruka feje megfájdult, és tovább nőtt a zavara, mert érezte, hogy a kék szempár a veséjéig lát. Arca felforrósodott, kezeit tétován a zsebeibe gyűrte.

- Kakashi, te tényleg nem beszéltél neki rólam?!

A nő felháborodása valódi volt. Iruka most már kifejezetten kényelmetlenül érezte magát. Kakashi komoran nézett Iruka szemeibe.

- Iruka, bemutatom neked az anyámat.

 

 

***

 

 

Kakashi hangjában tisztán érezhető volt a neheztelés, és így is akarta.

- Azt mondtad, este érkezel.

Shantal megrebbentette műszempilláit, és buja mosollyal a leesett állú Iruka felé pillantott.

- Azt hittem örülni fogsz a meglepetésnek.

- Hát nem örült. A reggeli telefonhívás óta folyamatosan rágta a kefét, mert az anyja keresztbe tett az esti terveinek. Három napja nem látta Irukát, már alig bírt magával, ezért iderángatta, hogy vele tölthesse a délutánt. Jót tett volna egy kis szex a lelkiállapotának, erre tessék! Betoppant az anyja. Grr. Hiába volt nagyon dühös, Iruka aranyos döbbenetét látva elszállt a rosszkedve, és legszívesebben elvigyorodott volna.

- Ah... Az anyukád? – nyiffant édesen, arca még jobban kipirult. Kakashi bármilyen összeget kifizetett volna, ha megtudhatná mire gondol éppen.

- Igen az anyám, aki megunta a szépségfarmot Itáliában, és iderepült hogy bosszantson.

- De hiszen alig húsz éves – rázta meg a fejét értetlenül Iruka. – Ez valami vicc?

Aranyosan ráncolta a homlokát, és ezzel a kijelentésével elérte, hogy Shantal azonnal a szívébe zárja őt, ha eddig még nem tette volna meg. A hiú nő arca felragyogott, odalépett a pillangóhoz és átölelte.

- A húga is lehetnék, ugye? – Mohón szomjazott a bókokra, mindig is ilyen volt. Kakashi lemondóan sóhajtott.

- Éppen ebédelni indultunk, gondolom velünk tartasz.

- Természetesen! Szeretném jobban megismerni ezt a barátodat.

Shantal fesztelenül belekarolt Irukába, és az ajtó felé indult. – Szóval operaénekes vagy. Ez fantasztikus! Legközelebb mikor lesz előadásod? Feltétlenül elmegyünk.

És blabla. Vég nélkül.

Kakashi immáron derűs nyugalommal követte őket. Valahogy az anyja hihetetlenül képes őt kiborítani, de most inkább Irukát fárasztotta, aki szemmel láthatóan még mindig nem heverte ki a sokkot.

Az autóban kénytelen volt velük szemben ülni, mert Shantal vérebként kapaszkodott pillangóba. Amíg ők fecsegtek, Kakashi elővette telefonját.

- Fiam, ugye nem valamelyik nődet hívod, hogy velünk egyen? – szegezte neki Shantal hirtelen a kérdést. Mindig ezt csinálta. Egyszerűen nem lehetett egy légtérben hagyni őt szép és fiatal nőkkel, mert irigy dög természetével azonnal ízekre szedte őket.

- Nem – morogta Kakashi. Elfordult és lemondta a másnap délelőtti tárgyalást a High-therm igazgatójával, átrakta délutánra.

 

 

Az étteremben alig néhány vendég volt. Iruka már hozzászokott ehhez a környezethez, nagyon gyakran jártak ide Kakashival. A szokásos asztalt kapták, lenyűgöző panorámás kilátással a Tokió Toronyra és a környező parkra.

A pincérek gyorsak és láthatatlanok voltak akár a szellemek.

- Hol szálltál meg? – kérdezte Kakashi, de a válasz a legkevésbé sem érdekelte, noha nem látszott semmi az arcán.

- A Kings Royale szállodában.

Iruka csendben kanalazgatta sajtlevesét, miközben hallgatta anya és fia társalgását. Lenyűgözte Shantal erőteljes szélvihar természete, és amikor a kocsiban közelről alaposan megnézhette, már látta rajta Kakashi arcvonásait. Kakashi kék szeme pontosan ugyanolyan volt, mint az anyjáé. Elképesztő.

- Miért nem a lakásodban vagy a rezidencián?

- Ne kezd már megint, Kakashi. Különben is csak néhány napra jöttem, aztán utazom Párizsba, 10-én kezdődik a divathét, és a Versace kollekciót látni akarom. Tényleg! – Shantal szempilláit rezegtetve fordult Iruka felé. – Gyere velem! Imádni fogod.

Iruka majdnem félrenyelt. Mielőtt válaszolhatott volna, Kakashi felmordult.

- Szó sem lehet róla. Irukának azon a héten sokkal fontosabb dolga van.

- Igazán? És micsoda?

Kakashi nem válaszolt, csak várakozóan Irukára nézett, és mivel már ketten is mereven őt figyelték, ezzel sikeresen elérték, hogy teljesen zavarba jöjjön. Lázasan kutatni kezdett a fejében, hogy mit is mondhatna, aztán eszébe jutott.

- Hát öö... Akkor utazunk el egy hajókirándulásra.

Rossz válasz. Kakashi vékony vonallá szorította a száját, Shantal arca pedig felragyogott.

- Nahát! A jachton? Ez nagyon jó ötlet, azt hiszem mégis inkább maradok és veletek megyek! Hát nem fantasztikus?!

Ajaj. Iruka rémülten pislogott. Kakashi egy hajtásra megitta a pohár bort. Hűha, rossz jel, mert a férfira ez a mozdulat nem volt jellemző. Viszont ahogy Iruka belegondolt... Ez nem is volt rossz ötlet. Ha Shantal is velük megy, akkor Kakashi bizonyára békén hagyja őt, és így háborítatlan hátsórésszel üldögélhet a napon, élvezheti a sós levegőt és az óceán azúrkék hullámait. Felderült a gondolattól és rámosolygott Shantalra.

 

 

 

 

Kakashi majdnem összeroppantotta a poharat. Pontosan tudta, milyen gondolatok forognak a pillangója csinos fejecskéjében. Sajnos nem tehetett semmit, az aduász Iruka kezében volt és ki is játszotta a kártyáját.

 

A megfelelő percben követte őt a mosdóba. Odabent a kiszolgáló személyzetet egy idős, szakállas férfi képviselte, ő adta a kis törülközőket a vendégek kezébe, és illatszerekkel kínálgatta őket. Iruka épp a kezeit mosta a szürke márványból faragott mosdókagylónál, és a hatalmas tükörben kritikusan szemlélte magát. Amikor meglátta a belépő Kakashit, csodálkozva nagyra nyíltak melegbarna szemei. Ezekkel az ártatlan babaszemekkel nem tudta meghatni őt, túlságosan dühös és frusztrált volt. A szakállas alkalmazotthoz fordult.

- Hagyjon magunkra.

Azonnal megtörtént, így Irukához sietett, tenyerei a márványpulton csattantak pillangó teste mellett kétoldalt.

- Dühös vagy? – lehelte Iruka. Puha szája centikre volt az övétől, édes vaníliás illatát még a mosdóban lévő illatosítók mellett is tisztán érezte. Látta a rémületet Iruka szemeiben, de a dacosan lebiggyedő ajkát is.

- Igen. Anyám lefoglalja az egész estémet, de ne hidd, hogy ezzel megúsztad. A tönkretett hajókázásért még számolunk.

Beletúrt a selymesen göndörödő barna hajfürtökbe, és ujjaival végigsimította pillangó arcát. A behunyt szemeket, hosszú szempilláit látva forró vágy ébredt benne. Itt és most képes lenne megdugni őt – gondolta sóváran. Mégis hogyan lenne képes majd visszafogni magát a hajón? A fenébe is.

 

Csak egy csókot... Csak egyet.

 

Behunyt szemekkel, sóvárogva simította arcát a pillangó arcához, kezeivel olyan erősen kapaszkodott a mosdókagylóba, hogy belefájdultak ujjai. Szuszogva végigsúrolta szájával az állkapocs lágy ívét, amíg el nem ért a szájához. Szíve szaporán dobogott mellkasában.

 

Csak egy csókot...

 

Puha és édes gyümölcsízű volt. Kakashi imádta ezt az érzést, ahogy a testében borzongás és melegség áradt szét, majd pénisze is felforrósodott és lüktetni kezdett. Ó igen!

Mielőtt elveszítette volna maradék józan eszét, inkább hátralépett és szó nélkül kiment a mosdóból.

 

 

***

 

 

Iruka az este további részében fel sem fogta mi zajlik körülötte. Shantal szavai nem jutottak el az agyáig, az étel ízét sem érezte. Alig bírta levenni szemeit Kakashiról. Úgy érezte magát, mint egy kis molylepke a gázlámpás körül. Valami zsigeri vonzalom mardosta belülről, de nem mert arra gondolni sem, hogy bármit is tegyen, csupán nézte ahogy a férfi a szájához emelte a poharat, ahogy erős ujjai a villát megfogták, hallgatta azt a mély bariton hangját és emlékezett.

A mosdóban Kakashi olyan csókot adott neki, amilyet eddig még egyszer sem, pedig ez a pasi aztán nagyon jól csókolt ám! Olyan intenzíven érezte a férfi vágyát, amennyire eddig még soha, és ettől ő is beindult. Fú, de be ám! Szinte fizikai fájdalmat érzett, annyira vágyott rá, hogy megérintse, de nem árulhatta el mit érez, ahhoz túl szégyenlős, ráadásul lila gőze sem volt arról, mégis hogyan reagálna erre Kakashi. Nem. Majd este otthon lerendezi egymagában ezt a kis problémát, ha szükséges akkor egymás után többször is.

 

Elfogyott a desszert, a kávé és az étterem közepén nyekergő vonósnégyes is újra kezdte a Bach szonátát. Ideje volt távozni.

Iruka megtörölte a száját a damaszt szalvétával, és rámosolygott Shantalra.

- Ideje távoznom. Kellemes délutánt kívánok, és jó szórakozást az estéhez kedves Shantal.

- Ó de édes vagy – rezegtette meg szempilláit válaszul a szőke démon – de ma nincs kedvem színházba menni, inkább pihenek. Úgy érzem rám fér egy kis masszázs és egy arcpakolás.

Kakashi bólintott, és intett a pincérnek, aki nyakát törve sietett hozzájuk. Egy számlát és egy taxit rendelt tőle azzal az arrogánsan parancsoló hangsúllyal, amit Iruka utált.

Amíg Kakashi a pincérrel volt elfoglalva, meg az anyjával, Iruka csendben magába zuhanva szürcsölgette a langyosra hűtött teáját.

Shantal felállt, Iruka udvariasan követte és az étterem előtt legelbűvölőbb mosolyával búcsúzott el tőle, lovagiasan megpuszilva a szépen manikűrözött és gyémántgyűrűzött kezét.

- A kiránduláson találkozunk drágám – búgta igézően a nő, majd fiától is elköszönt és végre beszállt a taxiba. Iruka hosszan integetett a kocsi után, s ahogy eltűnt a láthatáron túlra, megérezte Kakashi kezét a karján. Hatalmasat dobbant a szíve, majd szaporán dörömbölni kezdett mellkasában. Az enyhe, figyelmeztető szorításnak engedelmeskedve felpillantott a fölé tornyosuló szőke hegyre és bólintott. Ezzel a ma estéje eldőlt, bármit is tesz vagy mond, nem ússza meg, és nem is akarja megúszni. Ezt persze még akkor sem kötné Kakashi orrára, ha fegyverrel kényszerítenék rá.

Hosszan, csillogó, fekete óriásként kanyarodott be eléjük a luxuskategóriájú autók legjobbika, a legújabb Audi A8-as. Ezúttal nem Naruto ült a kormány mögött, hanem egy barna és borzas hajú fiatal férfi, nem a mosolygós fajtából. Irukát néhány alkalommal vitte már ide-oda, de elsősorban Kakashit szokta fuvarozni. Iruka még a nevét sem tudta, de nem is erőlködött, hiszen mindig olyan sokan sündörögtek körülöttük, ő pedig nem egy telefonkönyv és pont. Kakashi maga nyitotta ki neki a kocsiajtót, ő pedig behuppant az ülésre, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a férfi méltóságteljesen és lassan követi. Kakashi minden porcikájából sugárzott az erő és a magabiztosság, hideg jóképűségével megspékelve félelmetes és vonzó volt. Hát igen. Iruka teljesen rákattant.

- A városi lakásomra – adta ki az egyszerű utasítást a rá jellemző vérforraló modorban. Iruka szíve hevesebb zakatolásba kezdett, gyorsabban szedte a levegőt, arca felforrósodott és tenyere izzadni kezdett. Az utasteret a sofőrtől elválasztó sötét ablaküveg szisszenve felhúzódott, ezért nagyot nyelve fordította lángoló arcát Kakashi felé.

- Sajnálom amit az étteremben mondtam.

- Nem igaz, nem sajnálod egy cseppet sem. Azért mondod ezt, mert tudod hogy mérges vagyok és próbálsz lecsillapítani.

Franc. Kakashi túl okos. Iruka az ajkát harapdálva figyelte a férfi komor arcát, aki kifelé nézett az ablakon. Mit tegyen? Ki kellene békítenie, ráadásul miért nem csókolja meg? Általában ilyenkor mindig letámadja, most is támadja le őt! Mi az, hogy nyugodtan ül itt mellette, miközben Iruka majd meghal egy csókért?!

- Van ma estére programod? – törte meg Kakashi a csendet.

Iruka meglepetten pislogott, hiszen a férfi hightech telefonjában részletesen benne van az összes napirendje amelyeket Hinata szokott neki elküldeni, így szoros kontrol alatt tarthatta.

- Nincs.

- És holnap?

Iruka döbbenete tovább nőtt. Jól látta, hogy a férfi zaklatottságában eszébe sem jutott utánanézni a dolgoknak? Furcsa.

- Hát ööö... Bent viszem kutyakozmetikushoz.

- Mikor?

- Délután.

Kakashi végre nem mereven előre nézett a semmibe, hanem felé fordította a fejét. Felemás szemei hidegen nézték őt, de Iruka már megszokta. Kezdetben félelmet ébresztett benne a férfi minden pillantása és gesztusa, azonban már kiismerte valamennyire, valamint azt is megtanulta, hogy bármilyen mérges vagy feszült, őt sosem bántja. Fizikailag.

- Nekem is szabad a délelőttöm.

Iruka nagyot nyelt. Jól tudta, hogy ez mit jelent.

- Az klassz... – nyekeregte halkan. Hárítani próbált. – Na és?

- Szeretném ha ma éjjel nálam aludnál, és holnap együtt töltenénk a délelőttöt.

Szeretné. Iruka utálta, amikor Kakashi ezt mondta, mert burkolt formában, de akkor is utasítás, illetve parancs volt. Na nem mintha ellenére lett volna az ötlet, momentán annyira fel volt izgulva, hogy alig bírt egy helyben ülni. Morci volt, de mégsem igazán. Duzzogva lebiggyesztett ajakkal bólintott.

- Hála anyám lustaságának – tette hozzá megenyhült arckifejezéssel a férfi. Irukának tetszett a látvány. Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd megismeri Kakashi valamelyik családtagját.

- Lusta vagy sem, büszke lehetsz rá. Szép és kedves asszony.

- Igen az. A hajókázáson teljesen rád fog szállni, készülj fel rá.

Iruka megszeppenve pislogott.

- Hogyan...?

 

 

 

 

Kakashi halvány mosollyal felemelte a kezét, megérintette pillangó haját. Selymesen csúsztak tincsei az ujjai között.

- Nincs nő, akit ne tudnál elcsábítani azzal a pimasz kisfiús mosolyoddal. Még az anyám is fülig beléd esett. Olyan vonzó vagy, hogy azt már büntetni kéne Iruka.

Szerette volna megcsókolni őt, de attól tartott, hogy ha megtenné, akkor képtelen lenne leállni. Ki kell bírnia a lakásig, nem tehet mást. Kezét rásimította a puha hajkorona alatt Iruka nyakára, hüvelykujjával a bőrét cirógatta elöl, az ádámcsutka halvány kis domborulatán. Figyelte a hosszú sötét szempillákkal keretezett melegbarna szemeit, amelyekkel olyan szeretettel nézett mindig arra az ocsmány kutyára, pedig az a dög meg sem érdemli. Nem csak ronda volt, de még sunyi is, és őrülten féltékeny Irukára. Állandóan tapadt rá, a nyomában loholt a sánta lábával, és minden figyelmét magának követelte. Ha valaki miatt ezt nem kapta meg, alattomosan harapott, ahogy egyszer majdnem Kakashi kezét is, mert meg akarta érinteni Irukát. Kezdettől fogva vicsorgott és morgott rá, és az utálat első látásra kölcsönös volt. Valami rejtélyes okból kifolyólag Iruka imádta azt a ronda, féltékeny és önző dögöt. Már nem hordta magával amikor találkoztak, erre tessék: ezúttal itt egy újabb személy, aki részt követel abból, amit senkivel sem akar megosztani. Shantalról ordított, hogy teljesen elvarázsolta őt Iruka. Ebből következik, hogy a hajókázáson örülhet, ha két szót tud majd vele váltani. Legalább annyi vigasza maradt, hogy ez csupán átmeneti állapot lesz.

 

Az autó behajtott belvárosi luxus-felhőkarcoló mélygarázsába. A lifttel felmentek a legfelső szintre, amelynek egésze képezte a milliárdos férfi tulajdonát. Odafent üdítően intim magány és nyugalom fogadta őket, fényesen beragyogott a délutáni napfény a falakat betöltő ablaküvegeken.

Iruka kipirulva a fürdőszoba felé indult.

- Megyek a... fürdőbe – motyogta. Rá sem nézett Kakashira, csak huss. Halkan kattant mögötte a sötétbarna ajtó.

Kakashi lemondó sóhajjal nézett utána. Minimum fél órán át fogja a fürdőt birtokolni – gondolta derűsen. Kioldotta nyakkendőjét, töltött magának egy Brandyt a hatalmas nappali bárpultjánál, és belekóstolt. Kellett zaklatott idegeinek. A pohárral kezében keresztülsétált a modern mahagóni bútorok, füstüveg és bőr berendezés mellett. Menő lakberendező műve volt, modern és férfias az egész, sehol egy antik bútor vagy klasszikus festmény, amelyeket szeretett. Szándékosan akarta ilyennek.

A hálószoba még ennél is jellegtelenebb volt. Sötétbarna süppedős szőnyeg, két fal ablaküvegből. Középen egy hatalmas szögletes ágy, rajta barna és krémszínű szaténpárnák. A szoba egyetlen dísze az ágy mellett álló kortárs képzőművész által kreált kerámia állólámpa. Nem is kellett ennél több. Kakashi letette kiürült poharát az ágy mellett álló teljesen áttetsző üvegasztalkára, és vetkőzni kezdett. Teljesen meztelenül, mereven álló hímtaggal ledőlt az ágyra, kezébe csusszant egy távirányító. Megnyomott néhány gombot, és a láthatatlan hangszórókból azonnal felcsendült a kedvenc operaáriája. Egyik karját a feje alá hajtotta, a távirányítót letette maga mellé és végigsimított saját mellkasán. Behunyt szemekkel hallgatta Iruka édes hangját, közben álmodozott. Gyakran előfordult vele. Elképzelt egy szerelmesen mosolygó Irukát, puha gömbölyű mellein megfeszült az áttetsző fekete hálóing. Kipirult arccal, nedvesen csillogó ajkaival vágyakozva tekergett előtte az ágyon, széttárta lábait, és csupasz punciját feltárta Kakashi előtt. Gyönyörű volt és szexi, és ő meg akarta dugni őt. Olyannyira, hogy teljesen teletöltse őt spermájával. Kakashi nagyot fújtatva végigsimította a hasát, és rámarkolt merevedésére. Kemény volt, kőkemény. Fantáziái közül ez volt a kedvence, a fürdőszobás jelenet mellett. Soha nem fürdött még együtt Irukával, és nem is akart, Minden alkalommal, amikor szembesült a rideg valósággal, azzal hogy pillangója nem nő, akkor keserű düh kezdte fojtogatni. Utálta, hogy megőrül érte és hányingert érzett, amiért gyakorlatilag ebben a percben is épp egy férfira gondolva maszturbált. Már megint elkalandozott gondolatban... Nagyot sóhajtva elengedte lüktető merevedését, és hasra fordult, arcát belefúrta az egyik párnába. Behunyt szemekkel hallgatta a zenét, vágyakozó remegése enyhülni kezdett. Hosszú-hosszú idő múltán végre meghallotta a közeledő léptek neszét.

- Alszol? – suttogta Iruka. Érezte ahogy megsüllyed az ágy, tudta hogy ez azt jelenti, hogy pillangója leült mellé. Felemelte és oldalra fordította a fejét, hogy aztán visszaejtse a párnára. Iruka haja nedvesen göndörödött a nyaka körül, hófehér puha köntösében a bőre barnábbnak, sugárzóbbnak tűnt. Ahogy mellette térdelt, mellkasán szétnyílt, így kivillant egy pillanatra az egyik picinyke mellbimbója. Kakashi ágyéka megrándult a látványtól. Még hogy ő alszik? Heh.

- Ne reménykedj – dörmögte gúnyos mosollyal. Aludni? Ő? Amikor már napok óta arra várt, hogy maga alá söpörje pillangót, és keményen megrakja? Soha.

Oldalra fordult. Kéjes bizsergés futott végig a gerincén, miközben könyökére támaszkodott.

- Gyere ide – nyújtotta kezét Iruka felé, és türelmesen megvárta, amíg a karamellbarna ujjak reszketegen belecsúsztak tenyerébe, és határozott de nem durva mozdulattal maga mellé húzta.

Iruka engedelmesen feküdt le mellé, illatos haja szétterült a párnán, szemeit lehunyva várt. Kakashi fölé hajolt, de mielőtt megcsókolta, kezét becsúsztatta a szétnyíló köntös alá, és végighúzta ujjait a lapos mellkason. Tenyere alatt meleg és selymes volt a bőre, szájával megérintette Iruka ajkait, amelyek azonnal készségesen feltárultak neki. Jó érzés volt megcsókolni őt. Puha volt és édes, illata keveredett a tusfürdő gyümölcsösségével, a köntös virágos öblítővel, de ezek alatt érezni lehetett a jellegzetes vaníliát, amit imádott. Barack. És igen, máris szétáradt szájában Iruka édes barackíze. Finom, érett, lédús... És a krémes vanília. Tökéletes, gondolta elhomályosuló értelemmel. Ujjai virtuóz mozdulattal oldották ki a köntös övét, félresöpörte az útból, hogy tenyerét a lapos hasra simíthassa. Ha nővel csinálja, ilyenkor általában becsúsztatja ujjait a combok közötti édesen nedves hajlatba, ujjaival óvatosan szétválasztja a bársonyos redőket és eljátszadozik a csiklóval, amíg meg nem hallja a kéjes kis sikolyokat. Irukának nincs puncija. Bosszúsan szusszantott a csókba, felemelte a fejét, és a nyakába hajolt, kezét inkább felcsúsztatta a napsütötte mellkasra, mielőtt rossz helyre csúszna és a végén elmenne a kedve az egésztől.

Ujjaival gyengéden megcsípte a piciny mellbimbót, amitől megborzongott alatta az egész test. Kiismerte már Irukát, és szeretett kiváltani belőle ilyen reakciókat, mivel rendszerint csak feküdt alatta némán, mint egy darab fa, de amikor jelét látta annak, hogy nem csak fájdalmat érez, Kakashi heves izgalomba jött. Nyelvével megkóstolta pillangó mellkasát, megszívta az egyik kis mellbimbót és megpöckölte nyelvével. Ujjai alatt libabőrössé vált Iruka karja és hasa. Behunyt szemekkel simította arcát hozzá, fújtatása volt az egyetlen hangzavar, és a hangszórókból áradó zene. Elképzelte, hogy arcát most két puha mell közé temeti, miközben Iruka nyöszörögve remeg alatta, és nedvesen várja, hogy végre beléhatoljon. Megborzongott. Imádta ezt az érzést. Feltérdelt, és mielőtt megszólalhatott volna, Iruka az ágyékát eltakarta egyik kezével, és kérés nélkül hasra fordult. Kakashi levegőért kapott, majd lassan fogai között szűrte ki. Volt miért sziszegnie, egyszerűen imádta ezt a látványt: a párnán és a háton szétterülő hullámos hajfürtöket, a gerinc finom ívét, és a tökéletes segget ugyanúgy, mint a karcsú csípőt és a hosszú combokat. Ráadásul mindezt beborította az a gyönyörű vajkaramella színű bőre.

Kakashi figyelmes szerető volt. Általában. Egészen addig, amíg meg nem ismerte Pillangót és ezt a különös érzés-kavalkádot, amelyet csak vele érzett. Ha Irukával volt, elszállt a híres önuralma, és egyszerűen nehezére esett türelmesnek lennie, hiszen mindent akart egyszerre, és ó egek! Ha tehette volna, cafatokra szaggatta volna a fogaival, annyira megőrült érte! Most is, ahogy rámászott és egész testével ránehezedett, betakarta akár egy élő és lélegző paplan, fogait a karamellbarna színű vállába mélyesztette, és egész teste remegett a visszafojtott indulattól. Lüktető hímtagját ütemesen dörgölte a fenékpartjához, és kezdett csillagokat látni. Akaratlanul is tudatába férkőzött a kép, ahogy Iruka a napozik a jacht fedélzetén, és ő hozzá sem érhet majd. Bosszantó volt. Sóváran markolt Iruka selymes hajába, ezzel határozottan de nem durván arra kényszerítette, hogy felé fordítsa az arcát. Kakashi magas termetű lévén túlérte Irukát, így ha akarta, a fejét mellé támaszthatta a párnára. Akarta. Imádott vele csókolózni, szerette ahogy aktus közben a szájába liheg az ő pillangója.

Vágytól remegve rámarkolt saját hímtagjára, Iruka bejáratához igazította, és máris érezte, ahogy a puha hús némi ellenállás után megnyílik neki. Kakashi imádta ezt az érzést. Össze sem lehetett hasonlítani a nedves punci selymes melegével, de mégis valami fantasztikus volt, ahogy minden centiért meg kellett küzdenie, hogy végül mélyen elmerülhessen a forró testben. Mielőtt a makkja pereméig jutott volna a szűk izomgyűrű, megtorpant.

- Francba... – szisszent halkan. Hogy lehetett ekkora barom?! Elfeledkezett a gumiról, és ami még fontosabb, a síkosítóról is. Isten ments, hogy fájdalmat okozzon és kisebesítse a Pillangót, hiszen ma éjjel és holnap reggel is dugni akar vele, gondolta bosszúsan. Majdnem hülyeséget csinált. Francba.

Visszahúzódott, és a lapos és nagyon modern de elegáns éjjeliszekrény fekete fiókját kihúzta, hogy kikotorhassa belőle a gumit és a síkosítót. Vetett egy pillantást közben Irukára, aki mozdulatlanul hevert, és ujjaival olyan erősen szorította a párnát, hogy elfehéredtek az öklei. Sajnálnia kellett volna? Francokat. Szépen tűrjön csak, ez a dolga. Nem. Kakashi egy csöppet sem sajnálta Irukát. Inkább dühöt ébresztett benne, mert még ilyenkor is összezavarta a gondolatait. Valahogy vele semmi sem volt egyszerű. A csók, a szex, de még egy szimpla vacsora sem. Irukával mindig minden zavaróan... különleges volt.

Erős ujjaival megszorította a műanyag flakont, és a kifröccsenő áttetsző gélt a gumival feldíszített hímvesszőjére kente. Juttatott belőle a karamellszínű fenékre is, ujjával pedig belekente a hasadékba. A flakont az egyik párnára hajította, majd tétovázás nélkül visszaereszkedett Irukára, és zihálva, morogva csókolta meg ismét, miközben lassan, de egyenletesen tolta belé magát. Szemeit szorosan behunyva, kéjesen borzongva élvezte. Amikor végre teljesen benne volt,

- Istenem... – lihegte a csókba. – Milyen rohadt jó...!

Fújtatva markolta a lepedőt Iruka mellett, és a körülöttük áramló zene megremegtette mindenhol.

- Un bel di vedremo... – énekelte Iruka a hangszórókból. Őrjítő volt. Igazán őrjítő. Imádta ezt a hangot, Iruka hangját. A szexet is! Ha tehetné, az eszméletvesztésig kefélné éjjel nappal. Fenébe is!

Zihálva, behunyt szemekkel hajolt le ismét, vakon kutatta szájával pillangója ajkait, és a készséges csóktól forró mámor robbant szét benne. Lassan kezdte csípőjét mozgatni, pumpáló mozdulatai egyre gyorsabb és erőteljesebbekké váltak. Néhány perc múlva már képtelen volt a gondolkodásra. Csak arra tudott figyelni, hogy forró bőre izzadtan csússzon Iruka bőrén, hogy kapjon elég levegőt, és hogy ne nyögjön olyan hangosan, nehogy elnyomja a zenét.

Ó igen a zene! Körülöttük lebegett, puhán siklott a légben, megrezegtette a zsigereket és mit sem törődve a szex nedvesen cuppogó hangjával és a bőrök összecsattanó zajaival, mámorítóan elbűvölő volt.

Kakashi nem bírta tovább. Elszakította száját Iruka őrjítő csókjaitól, megtámaszkodott és kitolta a felsőtestét. Megfeszültek a kar- és mellizmai. Behunyt szemekkel mozgott tovább, nyitott szájjal nyögve és fújtatva harapta az éltető levegőt. Elégedetten felmordult, amikor megérezte, hogy pillangó feljebb tolja a csípőjét, így még beljebb nyomulhatott. Remegett és borzongott, már nagyon közel járt, mert zsibbadás futott végig a herezacskóján.

- Igen! Igen! Iruka! – nyögte, és ebben a pillanatban szorosan összerándult farka körül pillangójának feneke, ütemesen rándulásaival megadva a végső lökést a szakadék felé. Kakashi az édes kíntól hangosan kiáltva megfeszült egész testében, akár egy íj, a gyönyör pedig letaglózta...

 

 

Köszönöm hogy elolvastad! A folytatás a hajókirándulásról fog szólni, már megírtam az elejét.

Ne felejtsetek el >>véleményt<< írni nekem, simogassátok egy kicsit a lelkem. o(^_^)o