Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

- Hatake-sama, engedje meg hogy bemutassam önnek az Operaházunk ifjú tehetségét. Iruka, ő itt Hatake Kakashi.

A fahéjbőrű jelenség finoman és kecsesen meghajolt, majd felegyenesedett és felemelte lassan szemhéjait hogy a szemébe nézzen. Sűrű, hosszú szempilláival elbűvölő volt.

- Örülök, hogy megismerhetem - szólalt meg dallamos, mély és mégis puha, lágy hangon.

Kakashi biccentett és a másodperc törtrésze alatt figyelte meg, hogy a hölgy teljesen más, mint amilyennek képzelte. Nem hófehér a bőre, nem fekete a haja, nem csábosan teltek a keblei, mi több: elöl teljesen lapos.

- Hm... - dörmögte közelebb hajolva a csinos archoz. - Magasabb mint gondoltam.

Azonban még így is csak a válláig ért. Fürkész tekintete elől semmi sem rejtőzhetett el, az aranyos kis szeplők sem, amelyeket a púderréteg hivatott elkendőzni a csinos orron, amelyen a bőrpír egyre erőteljesebb lett, átterjedt arcára és nyakára is. A meghatározhatatlan színű, melegbarna szemek szikrázni kezdtek a haragtól, a puha de nem túl telt ajkak pedig összeszorultak. Érdeklődve figyelte a nő belső tusakodását, egyik ezüstszín szemöldökét fel is húzta. Nem érdekelte különösebben soha ha megbántott valakit, ahogy most sem. Összességében elégedett volt a látvánnyal. A művésznő nem volt egy Vénusz, de nagyon csinos volt, nőies, kisugárzása pedig ugyanolyan lehengerlő volt akár a színpadon. Amikor az előbb felfelé lépkedett a lépcsőn, olyan finom mozdulatokkal akár egy kis tollpihe, törékenynek tűnt és sebezhetőnek. Olyan igazán nőies volt, amilyennek minden nőnek lennie kéne.

Kinyíltak a puha ajkak, de mielőtt megszólalhatott volna a bájos jelenség, egy vörösre festett körmű kéz csapott le, befogva a szájacskát.

- Bocsásson meg egy pillanatra, Kakashi-sama! - recsegte a szőke, nagymellű menedzser és elrángatta előle Irukát. Mielőtt végleg eltűnne szeme elől kinézett zsákmánya, oda sem nézve utána nyúlt és egy erőteljes, mégis lezser mozdulattal megragadta a tovalibbenő szépség karját és visszarántotta.

- Itt marad. - Hangja halk volt, a benne rejlő erő pedig hideg és fenyegető, pont a megjelenéséhez illően. Ő Hatake Kakashi. Az van amit ő akar és kész.

- De... - kezdett volna vitába szállni vele a szőke menedzser, aki olyan jelentéktelen volt hogy még a nevét sem jegyezte meg. Csak egy oldalpillantás elég volt neki, és azonnal belérekedtek a szavak. A Pillangó felé fordította teljes figyelmét, aki még mindig hápogott és dühösen piros arccal nézett fel rá. Elbűvölő volt. Lehajolt és megszagolta a haját, egy meglepett csuklást kiváltva. Hm... még az illata is csodálatos. Az európai kirándulásokra emlékeztette, a különleges virágokra. Elengedte a karját, a sajátját nyújtotta felé, ahogy nyugaton szokás és belenézett a tágra nyílt, döbbent szemekbe. Mint a tejszínes csokoládékrém. Elégedetten elhúzta szája szélét amikor végre beazonosította a hölgy szemszínének kategóriáját és mély, bariton hangján megszólalt:

- Engedje meg hogy a kísérője legyek ma este, hölgyem.

Iruka engedelmesen karolt belé. A válasza nem érdekelte különösebben, hiszen tudta hogy vele fog jönni. Kénytelen, ha nem akarja az általa fogott fél karját elveszíteni, mert ő ugyan ki nem ereszti ma este már a markából ezt a különleges lepkét. Nem bizony. Így hát elindult vele, és végre beléphettek a házának előterébe. Tovább egyenesen, majd következett a bálterem. A szolgák feltárták a duplaszárnyas, cirádás ajtókat és feltárult előttük a XIV. Lajos korabeli stílusú helyiség. Arany, krémszín és fehér, valamint vörös bársony uralták a színeket. Márványszobrok és aranyozott szobrok díszítették a terem sarkait, a falakon óriási festmények, színes ólomüveggel díszített ablakok. Látványos, óriási kristálycsillár szórta szét fényeit. Lepillantott a tátott szájjal álló szépségre és elmosolyodott.

- De hiszen... ez pont olyan, mint...
Kakashi elégedetten biccentett.

- A Louvre* báltermének pontos másolata. Vannak eredeti darabok is. Természetesen nem a mostani állapotára hasonlít, hanem a régire.

Büszke volt a házára, és örült hogy egy idegen azonnal felismerte. A teremben sokan nyüzsögtek, mindenki rendkívül elegáns volt, drága ékszereik vakítóan csillogtak. A Pillangót meglátva tiszteletteljesen elcsendesedtek, de ez Kakashi jelenlétének is szólhatott, aki megköszörülte torkát.

- Bemutatom önöknek a ma esti díszvendégemet, Iruka kisasszonyt. A hölgyet nemrég láttam a párizsi operaházban énekelni, lenyűgözött az előadásával, amelyet most önökkel szeretném megosztani ma este.

Gondolatban pedig hozzátette, hogy a hölgy bájait pedig önmagával óhajtja megosztani.

Taps tört ki, a Pillangó pedig finoman és kecsesen meghajolt, arcán a pír állandósult. Ez tetszett Kakashinak, pláne amikor a bájos pofi felé fordult és pipiskedve a füléhez emelkedett. Előzékenyen hajtotta meg kissé a fejét hogy jobban hallja az édes hangot.

- Beszélhetnénk négyszemközt?
Kakashi elfojtott egy ragadozó mosolyt.

- Természetesen kedvesem. Az előadása után kikísérem a kertbe ha megfelel, és ott beszélgethetünk amiről csak szeretne.

 
 

Iruka bambán biccentett. Még mindig nem tért magához, mintha csak egy álomban lenne, vagy nagyon jó anyagot használt volna. Utóbbiról fogalma sem volt, mivel még soha nem használt ilyen dolgokat, cigarettát sem szívott soha.

Hagyta hogy a trón felé húzza a magas és ijesztő pacák, majd rácsodálkozott az emelvényre.

- Itt nem egy trónnak kéne lennie, ha ez a Louvre mása? - csúszott ki a száján a kérdés.

- Az már igazán önteltség volna részemről, nem gondolja? - válaszolta a lenyűgözően mély hang, és ezúttal is berezonáltak a térdei tőle. Úgy tűnik ez állandó reakció lesz.

Megszabadult a férfi kínosan nyomasztó közelségétől, és felpipiskedte magát a lépcsőn. Már most alig várta, hogy az este véget érjen és ő végre a kocsijában üljön, kis asszisztense pedig masszírozza a szoros cipőtől fájó lábát. Nagyot nyelve fordult az őt figyelő közönség felé, lepillantott az előtte álló Kakashira. A férfi tapsolni kezdett, a közönséggel együtt, majd intett. Oldalt megszólalt a zene, és Iruka ijedten kapta oda a fejét. Észre sem vette a komplett zenekart, még karmesterük is van! Hihetetlen! Nagyot nyelt, végigsimított halványzöld kimonóján, egyik kiszabadult hajtincsét a füle mögé gyűrte és illedelmesen összefűzte kezeit. Felöltötte magára Pillangó kisasszonyt, mint egy ruhát.

 
 

Hangja lágyan ívelt fel a magasba, tisztán akár a csilláron csilingelő kristályok. A elhagyott kedves fájdalma, reményei és ragaszkodása töltötte be a teret. Kakashi behunyta szemeit, majd azonnal ki is nyitotta. Látnia kell. Látni akarja. Közelebbről hallva, látva és érzékelve őt, sokkal jobban lenyűgözte mint Párizsban. Úgy érezte, mintha neki énekelne, csak neki. Érte szenvedne.

Belegondolt, milyen érzés lenne ha valaki ennyire szeretné őt. Kemény szíve és kegyetlen természete ellenére meglátná benne egy nő a férfit, és megajándékozná a hűségével, ragaszkodásával. Mindenki álmodik arról, hogy megtalálja azt a társat, akit élete végéig nem akar elereszteni. Költők, írók, festők és szobrászok örökítették meg a szerelmüket, vágyaik tárgyát évezredek óta. Azok voltak a legszebb alkotások, és Kakashi szerette nézegetni őket. Nem volt kifejezetten gyűjtő típus, csak megszerezte ami megtetszett neki, majd ha ráunt a nézegetésére, továbbadta. Ez a szemlélete vonatkozott mindenre: műtárgyak, házak, autók, vállalatok, nők. Ugyanúgy mutogatta, nézegette és használta őket, nem számított a különbség.

Ez a különleges nő is kellett neki. Akarta, annyira hogy szinte belefájdultak az ujjai amelyeket ökölbe szorított. Figyelte a mozdulatait. Mintha nem is ő lenne, egy teljesen más személy állna előtte, csak azok a melegbarna szemek ugyanazok és a fahéjszínű bőr. A mozdulatai lassúak, elegánsan kimértek voltak és kecsesek, akár a japán császári ház arisztokrata hölgytagjai. Kakashi ismerte néhányukat.

Véget ért az a dal, amely a kedvence volt. Lelkes tapssal és kiáltásokkal ünnepelte közönsége a kipirultan meghajló énekesnőt és ő végre kinyújthatta a kezét felé. A hosszú és vékony ujjak forró tenyerébe csusszantak, így lesegíthette őt a lépcsőkön. Jóllakott farkas mosollyal pillantott körül. A vendégei élvezték az ajándékot, hát még ő hogy fogja. Csettintett egyet, valahonnan előttük termett egy pincér.

- Mivel szolgálhatok a művésznőnek? - kérdezte udvariasan a fiatalember.

- Egy pohár szobahőmérsékletű vizet kérek - válaszolta halkan kis áldozata, amelynek derekán már ott pihent a keze. A selyem vékony szövete alatt érezte bőrének melegét, testének hajlékony rugalmasságát. Hiss és huss, a víz megérkezett. A zsákmány ivott pár kortyot, majd Kakashi egyszerűen kivette a kezéből és valaki felé nyújtotta oda sem figyelve. Azonnal elvették tőle.

- Gratulálok, lenyűgöző előadás volt, amely meg sem lepett, hiszen önből sugárzik a tehetség - hízelgett mély hangján lágyan, közben észrevétlenül a terem oldala felé vezette zsákmányát. A feléjük induló embereket, akik a művésznővel szerettek volna közelebbről megismerkedni, csak egy-egy fagyos oldalpillantással szerelte le. Máskor hagyta volna társasági életet élni az ő kis lepkéjét, de kezdte már elveszíteni a türelmét.

- Köszönöm - válaszolta a lágy hang elhalóan, ahogy szorosabban oldalához húzta őt. Másik kezével fellebbentette a karmazsinvörös bársonyfüggönyt. A nagy és nehéz anyag mögött egy üvegajtó lapult. Egy mozdulattal kinyitotta, és a friss éjszakai levegő fogadta őket a díszes és nagy erkélyen. Halk kattanás, Kakashi pedig a hátát nekivetve zárt el minden lehetséges menekülési útvonalat, majd elengedte Irukát, hogy ragadozó mosollyal figyelje először döbbent, majd rémült arcocskáját.

- M-mégis m-mi ez az egész?

- Kegyed óhajtott velem négyszemközt beszélni - karcolta végig a levegőt vágytól rekedt hangja, és nyakkendőjéhez nyúlva egy mozdulattal kilazította azt. - Az erkély ideális egy kis intim csevegéshez, nem gondolja?

Kisujján lévő zafírköves gyűrűje megcsillant a holdfényben, miközben lassan elindult felé. Mohón mérte végig a hátráló szépséget. Nem bír várni amíg elmennek a vendégek, muszáj egy kicsit belekóstolnia...

 
Muszáj...
 
  
 
 
 
 
 
 

*Louvre: gyönyörű francia reneszánsz királyi vár volt. Lakhelye volt többek között XIII. és XIV. Lajos királynak is. Jelenleg múzeumként üzemel. Ide kattintva megtekinthettek a belső térből egy részletet, hogy el tudjátok képzelni milyennek látom Kakashi báltermét^^