Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Nem ez nem lehet. Képtelenség. Kizárt, hogy ő, Iruka a népszerű énekes ilyen helyzetbe kerüljön. Az a hülye Tsunade!

 

Ezer gondolat cikázott, kavargott zavarosan a fejében, miközben lefagyva, ledermedve, kővé válva figyelte a lassan felé lépő férfit. Nagyon magas... és ezüstszőke haja úgy csillog a holdfényben, mintha elemről működne. Ijesztő szemei és az arcán nyugvó félmosoly minden volt, csak éppen nem bizalomgerjesztő. Iruka nem is gerjedt bizalomra. Az egyetlen amit felébresztett benne, az a menekülési ösztön, de azt nagyon. Tétován hátrálni kezdett, kezeivel kimonóját összeszorítva mellkasán.

- Öh... Hakaka-sama...
- Hatake - szakította félbe halkan a szavait.

- Igen. Szóval... éncsakaztakartam... - hadarásában elakadt ahogy megérezte a hátához nyomuló hideg márványerkélyt, majd levegőt is elfelejtett venni amikor a fölé hajoló férfi karjai mellette megtámaszkodtak, karjai közé zárva őt. Na jó, ez már aztán túúúl közel van! - gondolta felháborodva. Hiszen még ha nő lenne, akkor sem helyénvaló így nyomulni!

- Asuma - kiabálta volna, csak épp suttogáson és nyikorgáson kívül többre nem telt. Félt. Hű de nagyon félt. Hogy mitől? Hát... ettől az óriástól természetesen. Kezei még görcsösebben szorongatták kimonóját.

- Asuma? - dörmögte mély hangján a drabális zaklató. Légvételei csiklandozták Iruka arcát, méregdrága, kesernyés parfümje körbefonta őt, akár valami láthatatlan selyemkötél.

- Aha - pihegte elhalóan. - A testőröm. Akarom. Kell. Most.

Kuncogást hallott, és a felemás szemekre pillantott. Ez a pasi nyilván remekül szórakozik, de ő nem!

- Ön nincs veszélyben, nyugodjon meg. Ha bántani akarnám, már megtettem volna.

Nem, nem nyugodott meg, cseppet sem, mivel a férfi ujjai az arca felé közeledtek közben. Összerezzent ahogy megérezte a finom cirógatást, de hagyta hogy Hatake a füle mögé simítson egy kiszabadult hajtincset. Szíve úgy verdesett mellkasában, mint egy csapdába ejtett madárka. Menekülj, menekülj... - zúgott fejében a gondolat, és meg is tette volna, ha a lábai nem játszottak volna fagyott csirkeláb üzemmódot. Így azonban csak csendben reszketett, és egy nyamvadt macskanyávogásra sem tellett, hogy segítséget hívjon.

Hatake bezzeg pompásan elvolt, ujjai már egyik kulcscsontját cirógatták a kimonó szegélyénél, tekintete elkalandozott arcán, olyan kedvtelve nézegette, mintha valami portéka lenne egy zsibvásáron. Felgyulladt egy képzeletbeli villanykörte, amely egy pompás ötletnek tűnt, kiváló lehetőséget nyújtva a gyors spurira. Bevallani az igazat. Felemelte fejét és belenézett a férfi szemeibe. Igen, bevallja az igazat ennek a férfinak. Elmondja, hogy ő valójában egy férfi, aki átverte őt az operaháza és a menedzsere nyomására. Igen. Bevallja hogy átverte őt, egyenesen és határozottan. Ennek a félelmetes pasinak. Egyenesen az... ijesztő szemeibe.

Igen... és aztán... aztán mi lesz? Ez a fickó veszélyes. Elég ránézni, vagy látni azokat akik körülveszik őt. Mindenki fél tőle, ennek bizonyára oka van. És akkor ő itt most kiteríti a kártyáit, kettesben vele... vajon mit tesz akkor?

Iruka torka összeszorult az igazi félelemtől és eszébe jutottak a középiskolás évei. Asuma nem volt mindig ott akkor sem, hogy megvédje, és bizony voltak fiúk, akik utálták a homokosokat. Az ő lányos külsejét látva pedig nem kérdeztek semmit, csak egyszerűen bántották őt, eszükbe sem jutott megkérdezni tőle hogy a feminin külseje ellenére szereti-e a férfiakat vagy sem.

Félelem söpört végig rajta, kezeit a férfi kemény mellkasának szorította és vad remegésén uralkodva felemelte lábát és meglendítette. Igazi bitang bokán rúgást sikerült produkálnia, Hatake felszisszent és hátralépett, ő pedig kisuhant a csapdából és az ajtóhoz spurizott. Ez az!

- Várjon! - dörrent a férfi mély hangja és Iruka ledermedt. A mély, parancsoló hang egyszerűen engedelmességre kényszerítette, mint mindenkit. A férfi minden porcikájából, mozdulatából és hanglejtéséből áradt az erő, és ő is a hatása alá került néhány másodperc erejéig. Ennyi sajnos elég is volt, hogy a férfi utolérje és az erkélyajtó kilincsét szorongató kezére tegye sajátját. - Bocsásson meg, nem akartam megrémíteni, egyszerűen csak elbűvölt a szépsége és a tehetsége. Kérem maradjon még.

- Hogy... hogyan? - kérdezte még mindig zihálva az izgalomtól. A férfi ujjai megszorították a kezét, lassan és finoman lefejtette a kilincsről és felemelte, halványan mosolygó arcáig.

- Szeretném megismerni közelebbről, kérem adjon rá lehetőséget.

- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Ön ijesztő... - csusszant ki a száján, majd ijedten felcsuklott. Ezt nem kellett volna!

A várt sértődés, harag elmaradt, helyette csak halkan felnevetett a férfi.

- Szeretem az őszinte embereket. Valóban sokan félnek tőlem, de önnek nincs rá oka.

- Ha maga mondja... - fordította el zavartan arcát a férfi mosolyától. Jóképű volt a pasi, de akkor is ijesztő. Még mindig. Ugyanakkor a kezében tartotta az övét, és az érintéstől bizseregni kezdett a karja. A férfi bőre meleg volt, jól esett neki a hűvös levegőn. Tényleg! Hideg van! Na jó annyira azért nem, de ez elegendő indok, hogy véget vessen ennek a félelmetes beszélgetésnek.

- Hideg.

Nem tudott többet kinyögni hirtelen. A férfi elmosolyodott, szép fehér fogai megcsillantak. Iruka nagy levegőt vett és köhintett egyet, miközben érezte hogy lángol az arcbőre zavarában.

- Izé. Hideg van.
- Vacsorázzon velem holnap, Iruka.

Hangosan felcsuklott ijedtében, majd lemerevedett. Együtt vacsorázni...? Kakaóbarna szemei az ajtó felé rebbentek, menekülési ösztöne ismét kezdte kapargatni a felszínt, hogy kitörjön. Mivel rázhatja le? Az igazsággal. De ahhoz túlságosan kukac volt. Gyáva kukac. Egy dolgot tehet, ehhez még van bátorsága, hiszen számtalan ajánlatot utasított már vissza.

Felszegte fejecskéjét, bátran a férfi szemeibe nézett, és kinyitotta száját, hogy elutasítsa, mondván: momentán nem tervez megismerkedni senkivel, mi több, a munkája miatt olyan elfoglalt hogy képtelenség időt szakítania bárkire is.

- Nem érek rá - zanzásította három szóban a monológját. A férfi csak mosolyogva húzta zsákmányolt kezecskéjét a saját mellkasára, közelebb kerülve ezzel hozzá. Türelmes mosollyal figyelte immáron céklaszínű arcát.

- Valóban? A menedzsere tájékoztatott az ön egyhetes programjáról, amelyben úgy láttam, nincs akadálya egy kellemes vacsorának.

Iruka tágra nyílt szemekkel pislogott fel rá. Na jó, ezt még borzasztóan megkeserüli az a nőszemély, csak szabaduljon ki innen! Kinyitotta a száját, de nem tudott mondani semmit, végül becsukta, mert bizonyára hülyén nézhet ki nyitott szájjal. Hatake látta rajta, hogy megtört, így elégedetten bólintott, és egy puszit hintett a kézfejére. Nem. Nem ettől remegett meg, egyszerűen hideg van és kész.

- Holnap este önért megyek, kérem várjon rám - búgta halkan a bódítóan tengermély hang. Iruka mit csinált? Hát biccentett egyet bambán.

 
 
***
 
Egyenletes kopogás. Minden egyes mozdulat, egy koppanás.

Asuma unottan könyökölve az asztalon, szájában cigarettát rágcsálva figyelte lökött kis védencét.

- Azzal nem oldod meg a problémát, ha a fejedet az asztalba vered Iruka - dörmögte.

- Tudom, de legalább teszek valamit, ha már tegnap este kukamuki voltam - válaszolta az asztalterítő.

- Nagyon nyomult az ürge?

Hinata letette az asztalra a gyümölcssalátát, amit mindig reggelire készít főnökének, és tágra nyíltak halványlila szemecskéi.

- Iruka-san, ugye jól vagy? - pittyegte verébhangján.
- Vele vacsorázom. Vele. Vacsorázom.

Asuma nagyot sóhajtva nézett ki a szállodai szoba erkélyén túli városképre. Tokio nagyon szép ebben az évszakban, gondolta.

- Ezt már elmondtad tegnap este óta párezerszer.
- Mit csináljak? - nyüszítette a művészúr.

- Ezt is megkérdezted már párezerszer - érkezett a blazírt válasz.

- Ano... - lehelte nyuszi-hangon a személyi asszisztens. - Talán felhívhatnád, és lemondhatnád...

Iruka hirtelen felkapta fejét és felragyogott az arca, épp csak a homloka volt egy kis ponton piros, és csipkemintás.

- Tényleg! - Az előtte heverő mobiltelefonra pillantott, majd elszontyolodva visszaejtette fejét. - Nem bírom... olyan ijesztő a fazon...

Asuma újabb fáradt sóhajjal figyelte tovább a horizonton kúszó fehér felhőket.  

- Ideje kiválasztanod a ruhádat - dörmögte.