Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iruka dermedten meredt a tükörbe. Szép darab volt, mint minden az ő otthonában. Nem is ezért bámulta üveges szemekkel, hanem az egészalakos tükörképétől akadt ki totálisan. Nem, ez nem lehet hogy ő az ott. Az a valaki a tükörben biztos nem ő. Felemelte jobb kezét, és megérintette selymesen és csillogóan aláomló hosszú haját, mire a tükörkép is utánozta. Tétován leejtette mancsát. Nem, nem tévedés. Az a csaj ott, az ő. Hosszú, krémszínű női kimonóban, sötétlila övvel. És a hozzá passzoló szatén-cipőcskével.

- Asuma - sikította hangtalanul, szinte csak sóhajnak tűnt. A hisztéria határán billegve meredt saját szemeibe, amelyek csábítóan és csillogóan meredtek vissza rá. A tükörképnek az ajkai remegtek a felindultságtól, amikor lassan mellé sétált egy magas, robosztus alak, zsebre vágott kezekkel, szakállas arcán érdektelen arckifejezéssel.

- Elmegy - dörmögte. Ez bók akart lenni, amely a külsejének szólt. - Épp ideje, hogy elkészültél, a lovagod már lent vár téged.

- Nincs az a pénz, amiért én innen így kiteszem a lábam! - hördült fel cseppet sem nőiesen az a bizonyos tükörkép az ő hangján.

Kivágódott a szoba ajtaja, és egy szőke női démon robbant be az ajtón, drabális méretű, ringó mellekkel.

- De van! - kiáltotta alt hangján, és hosszú, vörös körmeivel ragadozóként csapott le Iruka karjára, majd az ajtó felé kezdte rángatni. - És ma este ki is töltődik a csekk, mégpedig olyan sok nullával, amit te még kimondani is képtelen vagy!

Iruka dermedten hagyta magát hurcolni, csak a cipősarka hagyott hosszú csíkot a szőnyegbe, ahogy keresztülvonszolták a szobán. A bejárati ajtót meglátva jutott el lefagyott szürkeállományába az információ, mi szerint ő most nőnek öltözve randizni megy, és pánikba esett.

- Asumaaaa!

- Ne sipítozz - förmedt rá Tsunade, a menedzsere. - Tönkre teszi a hangodat. Különben sem történik semmi, hiszen étterembe mentek és kész.

Türelmesen lefejtette a lépcsőkorlátba kapaszkodó barna ujjakat és vonszolta tovább kis befektetését a tölgyfaajtó felé. Fülében már szinte hallotta a pénzcsörgést, arcán elégedett mosolyra húzódtak vörösre festett ajkai.

- Nem-nem-nem! - darálta bosszantóan a befektetés. - Nem és nem! Kitálalok neki és befejezem ezt az egész baromságot!

Hirtelen nyekkent a lépcső legalsó fokán, feneke fájdalmasan sajdult meg, majd könnyektől fátyolos szemekkel bámult fel a fölé magasodó hatalmas mellekre. Amikor azok már szinte az arcába nyomódtak, hátrahőkölt és inkább kiterült a lépcsőn minthogy közelebbi ismertséget kössön velük. Tsunade komoran villogó szemei kerültek látóterébe.

- Felőlem kitálalhatsz neki Iruka, de számíts rá, hogy akkor nem csak ő lesz dühös rád, hanem a szakmában mindenki, akinek az életét jelenti az operaház és a társulat. Olyan nagy szívesség lenne, hogy egyél egy finom vacsorát egy komoly mecénással? Gondolj bele, az igazgató mit szólna ha megtudná, hogy a kényes kis Iruka megfosztott mindenkit a nagy lehetőségtől.

 

Ez hatott. Iruka nagyot nyelve idézte fel lelki szemei előtt az igazgató szomorú arcát. Sarutobi öreg, ráncos arcát és kedves mosolyát. Szerette a vénembert, aki mindig nagyon kedves és megértő volt mindenkivel, és megfeszített erőkkel igyekezett támogatni a társulatot, amelyért cserébe mély, gondterhelt ráncokat kapott az idő során. Folyton anyagi problémáik vannak, és Sarutobi bizonyára boldog lenne ha megkapnák azt a sok pénzt amit Hatake ígért. A fenébe is! Kénytelen együtt vacsorázni a fickóval.

- Amint kitölti a csekket, bevallhatod neki hogy férfi vagy, de előbb nem! Így jó?

Iruka nagyot nyelve biccentett.

- De ha perverzkedni kezd, sikítani fogok, és azonnal kitálalok. Nincs az a pénz, amiért hagynám, hogy egy pasi...

- Jól van, jól van! - legyintett Tsunade bosszúsan és felrángatta a lépcsőről, az ajtóhoz lökdöste majd szélesre tárta. - Ne gyere haza üres kézzel!

Iruka dermedten meredt az orra előtt becsapódó ajtóra.

- És Asuma? - kérdezte a kilincstől.

- Nincs! - mordult az vissza mély női hangon. - Ma este nem lesz rá szükséged!

Iruka emelte az öklöcskéit hogy az ajtónak essen, de egy tengermély bariton megállította a mozdulatban.

- Jó estét.

Ijedten perdült meg, és fellapult az ajtóra. Alig két méternyire állt tőle a hatalmas, ezüstszőke óriás, átható tekintetével, szája sarkában gúnyosnak tetsző kis mosollyal. Mögötte egy hajó méretű fekete limuzin, ajtajában egyenruhás sofőr, aki kíváncsian csillogó szemekkel figyelte őt, sapkája alól kikandikáló szalmasárga hajboglyával.

Hatake elindult felé. Mielőtt annyit nyöghetett volna hogy fapapucs, már előtte is állt, kezét megfogta és apró puszit hintett rá. Iruka érezte az érintést, még a gyomra is berezonált. Ezt a félelemnek tudta be, és nagy levegőt vett.

- Jó-jó estét.

Hagyta hogy a férfi az autó felé húzza, de amikor beszállt volna, egy vékony hangocska felcsendült mögötte.

- Iruka-san! Iruka-san, itt felejtette a táskáját!

Megfordult, és a felé siető kis Hinatát meglátva elmosolyodott. Valahogy enyhült ez a borzasztó idegesség benne, amikor meglátta kis asszisztensét. Átvette a szütyőt.

- Köszönöm, Hinata.

- Ne maradjon el sokáig kérem, holnap fellépése lesz, és még gyakorolnia is kell! - dadogta hadarva az ő kis imádott asszisztense, akit legszívesebben megcsókolt volna ebben a pillanatban, amiért ilyen ügyesen hazudott.

- Rendben van, sietek haza. Jó éjt.

Beszállt a kocsiba, mellé telepedett a közellenség is. Néhány másodpercig nem történt semmi, csak Hinata hátrébb lépett és lelkesen integetett nekik, de az ajtó nem csukódott be. Iruka szinte egyszerre fordult a dermedten álló sofőr felé, hogy lássa. Hatake mély hangja törte meg a csendes áhítatot, amellyel a fiú bámulta a lányt.

- Naruto. Csukd be a szád és ülj a volán mögé.
 
 
***
 

Borsópüré. Hogy lehetett ekkora marha, hogy ilyet rendelt a rostonsült malachús mellé? Mindez ennek a bénító kisugárzású, hatalmas pasinak a hibája, aki vele szemben ült és elégedetten bort kortyolgatva, őrajta legeltette szemeit.

Naná, hogy a város legdrágább helyére cibálta el, ahová csak több hétre előre lehet asztalt foglaltatni. Iruka gyanította, hogy Hatake itt törzsvendég, már csak azért is, mert a főcincért és a többi pincért is névről ismerte. A tetőteraszon lévő legszebb kilátással járó asztalt kapták meg, ráadásul szinte teljesen egyedül voltak, mert az összes többi asztalon ott hevert a foglalt kártyácska, mégsem ült ott senki, egész idő alatt. Odabent az étterem fedett részében bezzeg nyüzsgött az élet. Idekint még kabóca sem ciripelt, csak rejtett hangszórókból csordogált valami halk blues, rekedtesen mélyhangú énekesnővel.

Villáját belemerítette a sűrű borsópürébe, és ismét átkozta magát figyelmetlenségéért. Mindez azért történt, mert Hatake amikor leültette őt az asztalhoz és alátolta a széket, ujjaival finoman megcirógatta Iruka nyakát, aki majdnem felugrott ijedtében, majd ezerrel dübörgő szívét nyugtatva próbált nem elszaladni, ráadásul mindennek tetejében valaki a kezébe nyomott egy étlapot, amiből ő csak a legelső fogást tudta felolvasni, oda sem figyelve. És most eheti a borsót. Pfuj. A húsba belekóstolt az este folyamán, de igazából örült hogy a férfi a munkájáról faggatta, így nem kellett az evésre odafigyelnie.

 
 

Kakashi elégedetten figyelte új szerzeményét a pohár pereme fölött. A bor testes volt, finom aromájú, az előtte ülő hölgy pedig felülmúlta a várakozásait. Azt hitte, sokat kell majd vesződnie és az este unalmas lesz a hosszú csendektől, de kellemesen csalódott. Az ő kis pillangója igazán kellemes beszélgetőpartner volt. Szívesen beszélt a munkájáról, hogyan készülnek egy fellépésre, az énektanárról, társulatáról, Párizsról, a zenéről, történelemről, állatokról, bármiről. Kiszűrt az este folyamán minden lényeges információt. Először is, Iruka szűz volt, ez biztos. Annyira tapasztalatlanul, gyakorlatlanul fogadta az udvarlást és a bókokat, mint aki még soha nem kapott ilyet. Bizonyára ez így is van, hiszen a hölgy gyakorlatilag egy burokban él. Ő is csak erős befolyásának és rengeteg pénzének köszönhette hogy itt ülhet ma este vele szemben. Második lényeges információ: szereti a blues-t, ami egy óriási piros pont volt a férfi szemében. Nem mellékes az sem, hogy nagyon szórakoztató volt a hölgy szégyenlőssége, és hogy mennyire könnyen zavarba hozható volt. Ez utóbbi tetszett neki a legjobban. Kakashi nem volt rosszindulatú, de rendkívül jól szórakozott a hölgy kis butaságain. Igazán üdítő változatosság volt a sok pénzéhes maca után, akik azt gondolták, egy pár nagyra pumpált kebel és kihívó viselkedés elegendő egy férfi kielégítéséhez. Ritkán akadt olyan partnerre, akivel az ágyon kívül is jól érezte magát.

A szemben ülő szépségre mosolygott, és ő kipirult arccal viszonozta. A harmadik pohár bor arcára más halvány pírt lehelt, feloldódott, már nem volt olyan kapkodó és ideges.

Kakashi letette a poharát, és Iruka tányérjára pillantott.

- ...aztán Nyuszó, a papagáj is az égbe költözött - fejezte be kisállatainak felsorolását a pillangó. - Pedig olyan kis aranyos volt, nagyon szerette a szőlőt.

- Na és ön mit utál még a borsón kívül? - Könyökölt fel az asztalra halvány mosollyal Kakashi.

- Mindent, ami zöld - vágta rá a nő, majd ijedt nyikkanással kapta szája elé karcsú kezét.  Arcpírja elmélyült, tekintetét a tányérjára fordította. Bizony, lebukott. Hatake már csak arra volt kíváncsi, hogy vajon azért rendelt ilyet Iruka, mert olyan hatással volt rá a trükkös kis érintése, vagy csak szimplán nem figyelt oda.

- Valóban? - mosolyogott rá Kakashi, és finoman rátette nagy tenyerét az asztalon pihenő kis kézre. Érezte ahogy megremeg, megmoccan de aztán mégsem húzza el tőle. Pompás. Az arcpír határozottan skarlátvörössé vált, a puha ajkak megremegtek. Minden elvárását túlteljesítette a kishölgy, ami igazán hízelgő volt. Kezdte úgy érezni magát, mintha egy vén kéjenc lenne, aki egy iskolás kislánykát csábít el éppen. Pedig nem így volt. Kakashi harmincas éveinek közepét taposó komoly férfi, a vele szemben ülő hölgy pedig már egy érett, felnőtt nő volt, utóbbi ténynek kőkeményen a tudatában volt. Kőkeményen. Emiatt kissé mozgolódott a székén, hogy ne érezze annyira. A zakója szerencsére ápol és eltakar.

Felemelte a kezét, és máris mellettük termett egy pincér. Megrendelték a desszertet is. Iruka ezúttal odafigyelt, így egy gyümölcsfagylaltos kelyhet rendelt, Kakashi csak egy kávét. Magukra maradtak.

 
ZENE
 

A hangszóróból kellemesen andalgó blues folyt ki, körbeölelte őket. A sötét égen néhány csillag ragyogott, lágy szellő borzolta a hófehér abroszt.

- Táncoljon velem, kérem - dörmögte szelíden a férfi. Felállt, kezét pillangója felé nyújtva, aki némi habozás után ujjait tenyerébe csúsztatta és felállt. Kakashi izgatottan nyelt egyet amikor magához ölelte. Egyik markában pihent Iruka hozzá képest apró keze, vállán a másik. Borzongatóan jó érzés volt, ahogy a hozzá simuló ruganyos test is. Megsimogatta pillangója hátát, érezte ahogy megborzong karjaiban. Tetszett neki. Nagyon is. Egész jól táncolt, a zene pedig igazán meseszép élménnyé tette az egészet. Kakashi élvezte. Finoman megperdült egy féloldalas lépéssel, táncpartnere pedig ügyesen reagálva követte. Úgy mozogtak együtt, mintha örökké ezt csinálnák. Ez a nő tökéletesen illik hozzá. Szép, kedves, aranyos. Okosnak éppen nem okos, de nem is buta. Kakashi nem szerette a buta nőket, ahogy az okosakat sem. Mindkettő típus veszélyes volt. Ez a kis pillangó itt, nem veszélyes. Kedves, ártatlan és veszélytelen. Éppenséggel nem is könnyű préda, de nem baj. Kakashi szeretett vadászni, és mindig biztosra ment.

A percek repültek, ők még mindig a zene és egymás karjaiban ringatóztak. Iruka gyönyörű szemei kábán csillogtak, ajkain felszabadult mosoly. Kakashi meg akarta csókolni. Miért is állna ellen a kísértésnek? Lehajolt, és a barna szempár lecsukódott, megrezzentek a hosszú szempillák amikor óvatosan végigsimított a puha ajkakon szájával. Mielőtt azonban tovább nyomulhatott volna, pillangója hátrahőkölt, kezeit a férfi mellkasának feszítette. Kelletlenül engedte el, legszívesebben magához szorította volna, hogy minden ellenállást kicsókoljon belőle, de nem tette. Ezt már erőszakosságnak hívják, és egy étteremben nem tehette meg. Majd az autóban, ígérte meg magának.

Lemosolyogott a dermedten álló Irukára, aki szájára szorított kézzel és hatalmasra nyílt szemekkel meredt rá.

- Jöjjön, kihozták a desszertet - mondta, mintha mi sem történt volna, és derekát átkarolva vezette vissza az asztalhoz.

Amikor leültek, Iruka motyogott valamit.
- Tessék?
- M-mosdó...

Iruka felpattant, Kakashi pedig udvariasan felállt és mosolyogva figyelte a menekülő pillangóját. Intett a pincérnek hogy a számlát kérje. Szórakoztató volt ez az este. Határozottan. 

 
Ezúttal hagyta elmenekülni őt. Ezúttal.
 

A korláthoz sétálva támaszkodott meg, ezüst hajtincseibe beleborzolt a langyos esti szellő. Felemás szemeivel az utcát figyelte, és az épületből sietve kitipegő alakot figyelve ajkaira gonosz mosoly kunkorodott.

- Még nincs vége a játéknak... kicsi pillangóm.